„Akik nem ismerik szakmájuk fejlődésének történetét, azok megérdemelnék, hogy maguk újra végigszenvedjék azt.”

Adam Politzer

Frappáns és elgondolkodtató mottóval nyit Dr. Gerlinger Imre Professzor Úr nyáron megjelent könyve, amely a „Fül-orr-gégészeti históriák” címet viseli. Izgalmas feladatra vállalkozott, amikor úgy határozott, könyvbe foglalja, és egy rutinos klinikus szemével vizsgálva tárja elénk olyan, néhai hírességek  művészek, költők, írók, tudósok, politikusok, uralkodók  életútját, akiknek halálát valamilyen fül-orr-gégészeti betegség okozta. Lenyűgöző tudomány- és kultúrtörténeti remekmű a könyv, amely igazán olvasmányos és izgalmas, nemcsak szakemberek és a témában elmerülni vágyó medikusok, hanem laikusok számára is. Szerzőtársa lánya, Gerlinger Laura, aki 2010-ben végzett a PTE pszichológia szakán, jelenleg ugyanitt végzi klinikai szakpszichológusi képzését. Általa betekinthetést nyerhetünk a könyvben bemutatott személyek betegségeinek és életharcuknak pszichológiai hátterébe is.

A könyv egy igen illusztris arcképcsarnokban barangolva keresi számos érdekfeszítő kérdésre a választ:

Miért nem tracheotomizálták George Washington elnököt?

II. Ferenc halála befolyásolta-e a brit birodalom történetét?

Hogyan hatott III. Frigyes gégerákja és tragikus halála az európai történelemre?

Miért vágta le bal fülét Vincent van Gogh?

Mi volt Ludwig van Beethoven süketségének valódi oka?

Miért lopták el négyszer Joseph Haydn koponyáját?

Mi volt az oka Niccolò Paganini dysphoniájának?

Olvashatunk az amerikai elnökök titkos fül-orr-gégészeti kezeléseiről; Kosztolányi Dezső és Babits Mihály kórrajzainak tanulságairól; Bayor Gizi fülbetegségéről és tragikus haláláról vagy éppen Sigmund Freud több évtizedes küzdelméről a szájüregi rákkal. Szerfelett izgalmas olvasmány, amely nem hiányozhat a könyvespolcról; kiváló ajándék mindenki számára!

Gerlinger Imre Professzor Úrral beszélgettünk a könyvéről.

Confabula: Mi késztette arra, hogy összegyűjtse és könyvbe foglalja ezeket a történeteket?

Gerlinger Imre: Az egész sztori-gyűjtemény eredete a ’90-es évek közepére nyúlik vissza, amikor is Angliában, Liverpoolban dolgoztam. Az ottani főnököm, Mr. Spencer, egy fej-nyak sebész konzultáns volt, nagyon művelt, aki jól ismerte a fül-orr-gégészet tudománytörténetét, és nem mellesleg Habsburgrokonokkal rendelkezett. Következésképpen nagyon szerette a magyarokat, így engem is nagyon kedvelt. Tőle hallottam az első nagy történetet, és felmenői kapcsán részletesen megismertem a III. Frigyes a gége rákja és az azzal kapcsolatos történet egészét. Nagyon megfogott III Frigyes kezelőorvosa, bizonyos Morell Mackenzie, korának leghíresebb, ünnepelt gégespecialistája, aki Budapesten, Czermak professzor tanítványaként tanulta hivatását  és akiknek III. Frigyes kapcsán történt szerepe közismert. Akkoriban nagyon röstelltem, hogy nem ismertem ezt a történetet. Miután alaposan elmélyültem benne, világossá vált számomra, hogy ha ez az orvos jól kezeli a III. Frigyest, túléli a gégerákját és időbe műtétre kerül, valamint nem kerül a kezelőorvos konfliktusba a német kollégáival (amiből aztán óriási nemzetközi botrány lett), akkor egészen másképpen alakulhatott volna Európa történelme. Ugyanis II. Vilmos aki a trónon követte Otto van Bismarckkal szövetkezve, egy militáris vonalat képviselt. Elképzelhető, ha nem került volna hatalomra, talán az I. világháború is megelőzhető lett volna. Persze ez egy fantazmagória, játék a gondolatokkal.

C.: De rendkívül izgalmas játék!

G.I.: Persze (nevetés)! Ugyanez igaz például II. Ferenc francia király fülbajára is. Ha annak idején meg tudták volna gyógyítani a fülbetegségét, és nem hal meg egy krónikus gennyes fülgyulladás szövődményébe, akkor most nem biztos, hogy Angliában angolul beszélnének, hanem Stuart Máriamint a francia király felesége  révén lehet, hogy most Angliában mindenki franciául beszélne. Ezek voltak tehát az első olyan történeketek, amiket Angliában megismertem, és beleástam magam. Ezt követően, amikor hasonló történetet olvastam az irodalomban, akkor annak módszeresen utánanéztem, elkezdtem gyűjteni ezek irodalmát. Csoportosítottam, rendszereztem a történeteket, és amikor akadt egy kis szabadidőm, kidolgoztam, megírtam őket. Egyszer csak azt vettem észre, hogy összejött 17-18 történet, amik szerintem már megérettek arra, hogy ki lehessen adni.

C.: Nem is volt ez olyan egyszerű.

G.I.: Ennek kapcsán az ember meglátja a könyvkiadás magyarországi összes nyűgét-baját, és mindez természetesen nem könnyű. A könyvkiadás Magyarországon nem feltétlenül nyereséges, és nem mindig a könyvet író malmára hajtja a vizet. Tehát sok nehézséggel kell megküzdeni, ha valaki magánkiadásban akar egy könyvet kiadni.

C.: Vannak egyébként még olyan hírességek, akik nem kerültek ebbe a válogatásba?

G.I.: Vannak természetesen, de az időm az véges, talán egy bővített kiadásba majd be fognak kerülni, nem csak hírességek, hanem egyéb fül-orr-gégészeti vonatkozású orvostörténeti mérföldkövek. Hogy egyet mondjak: a híres ókori papirusztekercseken már nagyon komoly fül-orr-gégészeti történeti vonatkozások szerepelnek. Ezeket is szeretnénk a közvéleménnyel megismertetni, hogy eléjük tárjuk, pár ezer évvel ezelőtt milyen fül-orr-gégészeti eljárások voltak a gyakorlatban.

C.: Ki(k)nek az életét lehetett volna megmenteni vagy meghosszabbítani az életét, a tudomány mai állása szerint?

G.I.: Azt hiszem, a legklasszikusabb példa arra vonatkozóan, hogy kinél lehetett volna a leglátványosabb rehabilitációt elérni, az Beethoven. Ugyanis az ő süketségének történetén illetve hallásromlásának a fokozódásán keresztül kiválóan bemutatható, manapság a hallás rehabilitációnak milyen lehetőségei állnak rendelkezésünkre. Tudniillik Beethoven nem azonnal vesztette el a hallását, hanem fokozatosan süketült meg. A ma rendelkezésre álló hallókészülék-családok, a korszerű implantációs technológiák  akár a rezgő hanghíd technológia vagy a cochlearis implantáció  mind-mind olyan eszköztárat jelentenek, amik segítségével biztosan nagyon szépen lehetett volna rehabilitálni Beethoven süketségét.

Biztos vagyok abban is, hogy a mai technológia, műtéti technika és postoperatív sugárterápia tükrében, időben kezelve például Kosztolányit is meg lehetett volna gyógyítani, és Babits esetében is még hosszú éveket lehetett volna adni a költőnek.

C.: Sajnos sokan az említett személyek művészi pályájával sincsenek tisztában, nemhogy a kórtörténeti vonatkozásaikkal. Önnek mindkét oldal megismerésére megvan az igénye.

G.I.: Ez egy sok összetevős dolog. A mai medikusokon én azt látom, hogy nincs idejük klasszikus értelemben könyvet olvasni, nincs idejük olyan értelemben elmélyülni a kultúra részleteiben, mint annak idején talán az én generációmnak volt. Az is igaz, hogy az én generációmban még nem volt internet, nem voltak egyéb időrabló tevékenységek, mint például a Facebook és még sorolhatnám. Azonkívül nekem volt egy olyan professzoraim, akik felhívták a figyelmünket az orvostörténeti mérföldkövekre, és elültették bennünk az igényt arra, hogy ismerjük is ezeket. Persze az embernek van egyfajta belső igénye is erre.

C.: Annak idején Ön a zenélésre is szakított időt, régebben csellózott, illetve gitározott.

G.I.: Hosszú ideig szimfonikus zenekarban csellóztam. Amikor medikus voltam, gitározással kerestem a kenyeremet, a zsebpénzemet esküvőkön, anyakönyvi hivatalokban való szerepléssel egészítettem ki, ami egy kellemes időtöltés volt (nevetés).

C.: Gyermekeinek nevelése kapcsán hangsúlyt fektetett arra, hogy a szakmájukon kívül komoly általános műveltségnek örvendhessenek? Gondolom, hogy igen mivel a lánya a társszerző ebben a könyvben.

G.I.: Igen, a lányom abszolút partner volt ebben, Ő egyébként pszichológus. Igazi „kultúrlény”, akinek nagyon komoly igénye, hogy egy héten többször színházba, moziba menjen, hangversenyeket látogasson. Ennek én nagyon örülök. A fiam vonatkozásában már azt látom, Ő sokkal inkább a mai diákgeneráció képviselője, akinek erre kevesebb ideje jut ilyesmikre. Ő inkább a sportban próbál tevékenykedni és megmutatni magát. Úgy gondolom, hogy egyrészt az igénynek otthonról kell jönnie (von-aus-haus), másrészt pedig nagyon befolyásoló lehet a baráti kör minősége is.

C.: Milyen szempontokat tartott(ak) szem előtt a könyv megírásakor?

G.I.: A könyvet úgy írtuk meg a lányommal, hogy az élvezhető legyen mindenki számára: azoknak is, akik nem szakmabeliek, viszont mindegyik történet egy kicsit az egyetemi medikusoktatáshoz is hozzá tud járulni. A történetek majd’ mindegyike tartogat olyan kiegészítő adalékot, amely kicsit színesíteni tudja az adott előadást, így egy-egy ilyen híresség betegségével a medikusok biztosan jobban fognak emlékezni, asszociálni a tananyagra. Tehát ezek olyan sztorik, amik megmaradnak a diákok emlékezetében, és ezeknek kultúrtörténeti jelentősége is van. Jó az, ha tudjuk, hogy ezen hírességek esetében milyen tanulságokkal szolgál a betegség.

Nekem meggyőződésem, hogy az orvostársadalom döntő többsége rosszul tudja Beethoven süketségének az okát. Mindenki úgy gondolja például, hogy Babits gégerákban halt meg, holott ez nem igaz. Kosztolányi betegségének a részletei is kevésbé ismertek. Számos olyan híresség van, akinek a fül-orr-gégészeti kórtörténete nagyon komoly tanulságokkal szolgál még a mai orvos generációnak is.

C.: A fül-orr-gégészet is a rendkívül dinamikusan fejlődő diszciplínák közé tartozik. Visszaemlékszik esetleg olyan betegekre, akiket nem lehetett megmenteni a pályája elején, de a mai tudás és technika birtokában megmenthetőek volnának?

G.I.: Ha nem is éppen megmenteni  mert azért az én huszonegynéhány éves szakmai pályafutásom alatt a műtéttechnológia annyira drasztikusan nem fejlődött , de a fül-orr-gégészet mindhárom ágában számos olyan módszer áll már rendelkezésünkre, amivel nagyon jelentős életminőség javulást lehet a betegnek adni, a 20 évvel ezelőtti eljáráshoz képest.

Amikor elkezdtem a pályafutásomat, a gégeeltávolításon átesett betegek esetében a beszéd visszaadása még elképzelhetetlen volt. Ma a beszéd rehabilitálható (a szaglás is rehabilitálható), légzés-rehabilitációval is nagyon jelentős életminőség javulást lehet elérni.

A másik klasszikus példa a parciális vagy a teljes süketek rehabilitációja. Amikor még kezdő orvos voltam, azt mondták, hogy ezeken a betegeken nem lehet segíteni. Ma a süketség mint probléma megszűnt, mert ha időben diagnosztizáljuk szűrővizsgálatokkal a csecsemőkorban vagy kisdedkorban, a cochleáris implantációval egy teljes értékű embert tudunk visszaadni a társadalomnak, aki teljes mértékben rehabilitálható.

C.: Hol tudják a hallgatók, érdeklődők beszerezni a könyvet?

G.I.: A könyvet a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika titkárságán (7621 Pécs, Munkácsy M. u. 2.) lehet megvásárolni 2.500 HUF-ért vagy akár utánvéttel is, illetve Pólicsné Csongor Zsanettól megrendelni a zsanett.policsne@kk.pte.hu e-mail címen vagy a +36-72/507-312-es telefonszámon.

C.: A külföldi programos hallgatók hogyan fognak hozzájutni?

G.I.: Ez egy nehéz kérdés, mert az angol és német nyelvre való fordítás  időhiány miatt  egyelőre várat magára, de a könyv forrásaiból egy-egy szemelvényt fogunk ismertetni a külföldi programos hallgatókkal.

C.: Köszönjük szépen, Professzor Úr!

írta: RadánovicsNagy Dániel

fotó: Simán Benedek